Egy volt hallgató portréja: másfél ezer fős gyárat irányít Mándli Péter

Többek között kiváló német nyelvtudását köszönheti a Széchenyi István Egyetem jogelődjének Mándli Péter, aki a ranglétrát végigjárva három éve lett a szombathelyi, másfél ezer embert foglalkoztató BPW-Hungária Kft. ügyvezetője. Munkájából adódóan sokat kell utaznia, s kérdésünkre azt is elmesélte, milyen módszert talált ki arra, hogy ezt elfogadtassa családjával.

Szombathely, 2020. január 17. – SZEhírek, Hancz Gábor, fotó: Májer Csaba József

Budapesti kitérővel került a Széchenyi István Egyetem jogelődjére, a Széchenyi István Főiskolára Mándli Péter a kilencvenes évek elején. A fiatalember, miután szakmunkás- és érettségi bizonyítványt szerzett az egyik szombathelyi középiskolában, országos szakmai tanulmányi versenyen elért helyezésének köszönhetően felvételi nélkül kerülhetett be a Műegyetem gépészmérnök szakára. Ott azonban akadtak nehézségei a matematikával, s négy félév elteltével, különbözeti szigorlat letétele után a Mosoni-Duna partján folytatta tanulmányait.

Mándli Péter 1993-ban diplomázott Győrben, és szeretettel gondol vissza egykori alma materére.

„A budapesti képzés nagyon elméletinek tűnt, Győrben viszont a gyakorlaton volt a lényeg. Utólag nézve nagyon jó döntésnek bizonyult a váltás, s nemcsak ezért, hanem a főiskola által biztosított, az életemet meghatározó lehetőségek miatt is – idézte fel Mándli Péter. – Utolsó évesként európai uniós Tempus ösztöndíjjal öt hónapot tölthettem a berlini műszaki főiskolán. Igaz, hogy ennek következtében nem 1993 júniusában, hanem decemberében diplomáztam, de cserébe addig szerénynek mondható német nyelvtudásom sokat fejlődött. Emlékszem, az oklevelemet pénteken vettem át, és hétfőn már egy kis osztrák cégnél kezdtem dolgozni Szombathelyen.”

Második, s ez idáig utolsó munkahelye a szintén szombathelyi BPW-Rába Futóműgyár Kft. lett, ahol 1998-ban kezdett vevői kapcsolattartó logisztikusként. A társaság akkor még a BPW és a győri Rába leányvállalataként működött, 2004-ben vált száz százalékban német tulajdonná, s neve BPW-Hungária Kft.-re változott. Időközben Mándli Péter megindult felfelé a ranglétrán: 2004-ig a szakmailag kiváló, de németül nem tudó ügyvezetők asszisztense lett, majd amikor a több nyelven beszélő Brumbauer József vette át a társaság irányítását, frissen megszerzett közgazdász diplomáját kihasználva a vállalat kontrollingcsoportjának felállítását és vezetését bízták rá. A menedzsment tagja 2007-ben lett; előbb az árbevétel ötödét adó agrárüzletágat vezette, majd az értékesítésért, a logisztikáért, a konstrukcióért és a vevőszolgálatért felelt. A stafétabotot, az ügyvezetői posztot három éve vette át nyugdíjba vonuló elődjétől.

A Mándli Péter által irányított gyár Szombathely egyik legnagyobb munkáltatója. Fotó: BPW-Hungária Kft.

A mintegy másfél ezer embernek munkát adó Vas megyei cég húsz százalékban mezőgazdasági, nyolcvan százalékban közúti pótkocsifutóműveket gyárt. A szombathelyi a BPW-csoport második legnagyobb gyártóbázisa. Mándli Péternek, miután az anyacég központja Németországban, a Kölnhöz közeli, egyébként egy gyönyörű völgyben fekvő Wiehlben található, sokat kell utaznia.

„Budapesti és győri tanulmányaim után azért tértem vissza Szombathelyre, mert tizenhét éves koromban megismertem a leendő feleségemet. Egy huszonhárom és egy tizennyolc éves lány büszke édesapja vagyok. Amikor a kétezres évek közepén egyre gyakrabban kellett külföldre utaznom, kitaláltam, hogyan tudnám megnyerni a családomat ennek. Minden évben elmentünk egy hétre nyaralni Németországba: igyekeztem egyre közelebb hozni hozzájuk az ottani tájat, környezetet, kultúrát. A múzeumok mellett mindig iktattunk a programba természetjárást, de persze vásárlást és vidámparkokat is, ahol a gyerekek is jól érezhették magukat. Szintén többször megmutattam nekik az anyavállalatot, s aludtunk abban a hotelben, ahol én szoktam megszállni. Így vált egyre elfogadhatóbbá számukra a sok utazásom, s tudták azt is, hogy biztonságban vagyok ott” – mesélte a szakember, aki hozzátette: mindkét eddigi munkahelyén minden nap kellett németül is beszélnie. „A gyakorlat teszi a mestert mondás nálam tökéletesen bejött – mondta mosolyogva –, és ennek alapját a győri főiskolának köszönhetem.”