Találkozóra gyűltek össze a hétvégén a mosonmagyaróvári egyetemen 55 éve végzett gazdászok. Legtöbbjük a mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termelő szférában töltötte az egész életét, de jutott közülük az erdőgazdaságokba is, sőt, többen a tudományos kutatások és egyetemi oktatás terén helyezkedtek el.
„Ez az évfolyam része volt annak a gazdászgenerációnak, amelyik jelentős szerepet játszott a hazai nagyüzemi mezőgazdaság létrehozásában” – hangsúlyozzák ötvenöt év elteltével az 1961-ben végzett gazdászok. Mint mondják, ennek a generációnak az érdeme a magyar agrármodell megteremtése, ami azt jelentette, hogy az erős mezőgazdaság képes volt a vidékfejlesztés megvalósítására is.
Miniszterként ment nyugdíjba
„A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok valósították meg annak idején azt, amit ma vidékfejlesztésnek nevezünk” – ezt már Nagy Frigyes nyugalmazott földművelésügyi miniszter mondja, aki szintén ezen az évfolyamon szerzett gazdászdiplomát. A többiekhez hasonlóan egész életében a mezőgazdaságban dolgozott.
„Akkoriban zajlott a termelőszövetkezetek újraszervezése, ami azzal járt, hogy rengeteg szakemberre volt szükség az ágazatban. Magas fokú elméleti és kemény gyakorlati képzésben részesültünk az egyetem falai között. Sokan már eleve gazdálkodó családból érkeztek, aki pedig nem, az igyekezett felzárkózni. A kötelező gyakorlatot termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban töltöttük és nagy részünk ott is ragadt” – emlékezik vissza Nagy Frigyes, aki szakmai pályafutását a győrszentiváni szövetkezetben kezdte, majd – ahogy fogalmazott – némi útkeresést követően a Latja–Hanság Állami Gazdaságban kötött ki, ahol harminc évig dolgozott. Az utolsó nyolc évben a társaság vezérigazgatója volt, de a munka mellett folyamatosan oktatott különböző egyetemeken.
A kilencvenes évek közepén országgyűlési képviselőnek választották, az európai uniós integrációs ügyek bizottságának alelnöke volt, majd földművelésügyi miniszter lett. 1999-ben ment nyugdíjba, s még tíz évig oktatott egykori alma materében címzetes egyetemi tanárként európai uniós ismereteket.
A hazai mezőgazdaság jelenlegi helyzetét értékelve Nagy Frigyes röviden annyit mondott: jelentős kárt okoztak a falvak lakosságának a meggondolatlan földkárpótlások és okoz a jelenlegi igazságtalan földprivatizáció.
Az agrárium vált az életévé
Az egyetemet követően az agrárium vált az életévé Káldi Endrének is, aki közel négy évtizeden keresztül dolgozott az ágazatban.
Főagronómusként, majd később téeszelnökként dolgozott Halászin, eközben országgyűlési képviselő is volt. Évfolyamtársához hasonlóan ő is azt vallja: a téesz nem csupán mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, sokkal több volt annál, igyekezett jobbá tenni a falu életét, vidékfejlesztési szerepet töltött be.
Az agrárszakember szerint a rendszerváltást követően sokat romlott a hazai mezőgazdaság helyzete. Ahogy fogalmazott: most kezdjük megközelíteni a nyolcvanas éveket, de még nem vagyunk ott. Szerinte ennek oka, hogy sokan akartak élni az agrárium addig elért eredményeiből, sokat vettek ki belőle.
Továbbadja a stafétát
Fél évszázadot dolgozott a mezőgazdaságban Németh Endre is. Pannonhalmán volt főagronómus, aztán téeszelnök, majd pedig saját vállalkozásba kezdett. Szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkozik azóta is. Jelenleg harminchárom hektáron termeszt szőlőt.
A szakember azt mondja: a rendszerváltás óta egyre nehezebb szőlővel, borral foglalkozni. Egyrészt nagy gond munkaerőt találni a műveléshez, másrészt a magyar emberek egyre inkább leszoknak a borfogyasztásról. Úgy érzi, ma már nagyon nehéz megtalálni a fizetőképes keresletet. Ennek ellenére nem hagyja abba, hiszen ebben teljesedik ki az élete. Sőt, már van, aki továbbvigye a borászatot, hiszen az unokája is ezt az utat választotta.
Amihez nyúlt, felvirágzott
„Mindig voltak nehézségek, ám meg kell találni a kivezető utat” – vallja Németh Vilmos, aki ugyancsak szép karriert futott be az egyetem elvégzése után.
A szakember a gazdászdiplomával a kezében megszerezte Gödöllőn a tejgazdasági és tejipari szakmérnöki képesítést, ami aztán egész életében meghatározó volt.
A székesfehérvári tejüzemben kezdte a pályafutását, volt főmérnök és igazgatóhelyettes is. Mint mondja: nem értett egyet azzal, hogy az üzem külföldi tulajdonba került, így rövid időn belül elváltak útjaik.
A kilencvenes évek közepén bérbe vette az akkor már bezárás előtt álló solti tejüzemet, amit néhány év alatt felvirágoztatott és a tulajdonába került. Ezt követően megvásárolta a felszámolás előtt álló Naszálytejet, amit szintén sikerült felfuttatni. Néhány éve adta el a céget és – ahogy fogalmazott – azóta sem találja a helyét nyugdíjasként.
„Mindig is voltak gondok az ágazatban. Hol sok volt a tej, hol meg kevés. A tejipar az élelmiszer-ágazat nehézipara. Mindig meg kellett találni a lehetőségeket, az egyediségeket, hogy talpon tudjunk maradni és fejlődni. Ez volt a sikerünk titka” – összegezte az elmúlt fél évszázad munkáját Németh Vilmos.
Ismert nevek
Az évfolyamból öten egyetemi tanárok voltak, köztük dr. Iváncsics János, a Nyugat-magyarországi Egyetem egykori rektora. Ezen az évfolyamon szerzett diplomát a hazai tejipar több kimagasló személyisége – például Babella György – és számos állami gazdasági, illetve termelőszövetkezeti vezető, köztük Nagy Mihály, Prémus Lajos, Kovács Károly, Prainer Pál és Boncza Géza.
Emléktáblát avattak
Az évfolyam egykori diákjai a találkozón emléktáblát avattak volt professzoruk, dr. Török János tiszteletére. A megemlékezésen szintén egy volt hallgató, Veszeli Tibor professor emeritus mondott beszédet. Az emléktábla-avatáson részt vett a professzor lánya, dr. Török Júlia és családja, valamint dr. Szalka Éva, a kar dékánja és dr. Egri Borisz, a tanszék jelenlegi professzora is.
Forrás:
Kisalföld, Győr-Moson-Sopron megyei napilap, 2016. szeptember 12.
Méhes Ákos