Megnyerte a legrangosabb világversenyt a széchenyis Tritonus Guitar Trio

Ami a sportban az olimpia, az a gitárzenében a Guitar Foundation of America (GFA) nemzetközi gitárversenye. Kamarazene szekcióban itt jutott a világ csúcsára a Tritonus Guitar Trio. Az együttes tagjai mindhárman a Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Karán szerezték diplomájukat olyan neves tanárok, mint Roth Ede és Dr. Arnóth Balázs növendékeként.

Győr-Miami, 2019. július 15. – SZEhírek, Nyerges Csaba

A hétköznapok felől nézve azt mondhatjuk, hogy nagyon különböző egyéniségek. A háromszög három csúcsa. Viszont amikor kezükbe veszik a hangszert és a pódiumra lépnek, feloldódnak és eggyé válnak a darabban. Ugyanakkor megmaradnak az egyéni tónusok is, nem kell feladniuk önmagukat a kamarazenében. Tudják, hogy mit szeretnének megmutatni, mindenki jól érzi magát, miközben teljes összhangban szólalnak meg. Ők a Tritonus Guitar Trio.

A Tritonus Guitar Trio: Szurgyi Gergely, Molnár Levente és Varga Bálint

„Hát persze!” – tör ki egyszerre mindhármukból a válasz a kérdésre, hogy barátok-e. Úgy tudnak együtt dolgozni, hogy annak ne csak művészi, hanem emberi értéke is legyen, és ezt az egyik legnagyobb erősségüknek tartják. A próbák is, amikor 3-5 napra rendszeresen összejönnek valamelyiküknél, a zenélésen túl az együtt töltött időről, a közös sétákról, úszásról, futásról, ebédekről, beszélgetésekről, a barátságról szólnak.

Szurgyi Gergely Rímes Zsoltnál, Varga Bálint pedig Klemann Magdolnánál kezdett gitározni, majd az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolában találkoztak először, ahol mindkettejük tanára Roth Ede lett. Molnár Levente a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában Óváry Zoltántól kapta meg az alapokat. A győri egyetem Zeneművészeti Karán hozta össze őket a sors, ahová Roth Ede vonzotta őket. Levente és Bálint most vehette át a diplomáját, Gergő két évvel korábban, és azóta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterképzését is elvégezte.

„Ede bácsi még a szakközépiskolában összerakott Gergővel, hogy játsszunk duóban. Voltak kisebb közös fellépéseink, kamarázgattunk egy szűkebb repertoárral,  de az a mostani trióhoz képest még nem jelentett állandó formációt. Aztán Török Zsófiával, aki szintén Ede bácsi tanítványa volt, egészültünk ki trióvá. Négy évvel ezelőtt adtunk egy félidős koncertet, és ahhoz már nevet kellett választania az együttesnek. Gergő kitalálta, hogy legyünk Tritonus gitártrió. Az első Tritonus koncert után Zsófi azt mondta, hogy ő már nem szeretné ezt tovább csinálni. Pár hét telt el, és bevettük az együttesbe Leventét. Akkor mindhárman a győri egyetem Zeneművészeti Karára jártunk, Levente évfolyamtársam is volt” – idézi fel a kezdeteket Bálint.

Még abban az évben felléptek Goriziában, 2016-ban pedig az aschaffenburgi versenyen adtak elő hetvenperces műsort. Az elődöntőig jutottak, de nem is az volt a lényeg, sokkal inkább, hogy ilyen tekintélyes repertoárral tudtak megjelenni. Aztán egymást követték a fellépések, versenyek. Koncertet adtak a Müpában, az Óbudai Társaskörben. Közönségdíjasok lettek egy portugáliai versenyen, megnyerték a Szegedi Egyetemi Gitárversenyt, és az NKA támogatásával elkészítették első lemezüket.

A Guitar Foundation of Americára tavaly jutottak ki először, és rögtön másodikak lettek úgy, hogy nem hirdettek ki első helyezettet. A zsűri akkori tanácsait megfogadva állították össze idei, szabadon választott tizenöt perces repertoárjukat.

Megnyerték a GFA nemzetközi gitárverseny kamara szekcióját.

„Miamiban az első darab Pancrace Royer-től A szkíták menetelése volt.  Azért különleges és fontos ez az átirat a repertoárunkban, mert Gergő a nyolchúros gitárján játszik, kitágítva a hangzást. A hangszer mélyebb és magasabb regiszterek használatát teszi lehetővé, és ezzel az érzelmi és hangulati ívek is jobban megmutathatóvá válnak az egyébként csembalóra írt, XVIII. századi zeneműben – mondja Levente, aki húzóerő volt az átirat elkészítésében. Az átiratoknak köszönhetően pedig az Új Nemzeti Kiválóság Program támogatását is élvezhette a gitártrió.

„Isaac Albéniz Sevilla című műve volt a második a sorban. Ez is átirat, eredetileg zongoradarab, és a Spanyol Szvit ciklusban szerepel. Ezt a szvitet a gitárosok nagyon kedvelik, és a közönség körében is nagyon népszerű, mondhatni világsláger. Az összes felállásra átírták már a tételeit, szólóra, duóra, trióra, kvartettre. A saját átiratunkat közösen szereztük, sok kis módosítás, finomítás rakódott egymásra az idővel” – mondja Gergő.

„A harmadik darabot pedig Pavlovits Dávid kortárs zeneszerő írta. Tanárunkkal, Roth Edével van összefüggésben. A címe Jelenetek „E” életéből. Tanár úr nagyon szeret aktívan vitatkozni, de sosem méregből teszi. Nagyon élvezi, hogy élénken kommunikál az emberekkel. Az első tétel címe: „E vitatkozik (Nem!)". A darab legmeghatározóbb, visszatérő motívumában egyre hangosabban játszunk, és végül rácsapunk a gitár fedlapjára. Ez az a pillanat, ami a vita elvágólagosságát jeleníti meg. Amikor Ede bácsi azt mondja: „Nem!” - részletezi  Bálint.

„Van tehát az előadott repertoárban egy teljesen egyedi darab, amit rajtunk kívül senki nem játszik, ez A szkíták menetelése. A Sevilla viszont nagyon ismert, szinte sláger, de meg tudtuk mutatni, hogy mi hogyan is gondoltuk újra, a harmadik pedig egy nagyon hatásos, eredeti mű. Egyre rövidebb darabok váltják egymást, és fokozódik a hatásuk a 15 percben. Szerencsére maga az előadás is nagyon jól sikerült” – idézi fel a döntőt Gergő.

A Miamiban rendezett versenyen nyolc perui, kanadai, amerikai, norvég, magyar gitáregyüttes közül diadalmaskodott a Tritonus.  A zsűri méltatta a repertoárt, a technikai felkészültséget, a hangzást, az együttjátékot, a hatásos színpadi jelenlétet egyaránt. A díj mellé egy nagy megtiszteltetést jelentő meghívást is kaptak a jövő évi GFA-re Indianapolisba, és ha már mehetnek, szeretnék egy koncertkörúttá kibővíteni az alkalmat.

Újra Győrben, az Alma Materben. Fotó: Májer Csaba József

Azt mondják, a világsiker több szempontból sem jöhetett volna létre a Széchenyi István Egyetem támogatása nélkül. Ebben benne vannak a kapott ösztöndíjak, a Nemzeti Tehetség Program által az utazásokhoz nyújtott hozzájárulás, no meg persze a Zeneművészeti Kar, ahol a hagyományos tanár-növendék kapcsolaton messze túlmutató képzésben lehetett részük, egy fantasztikusan jó, családias közösség tagjaiként.

Amikor végül azt kérdezzük, hogy adhat-e biztos megélhetést a Tritonus a tagjainak, azt felelik, hogy térjünk erre vissza öt év múlva. Mert addig rengeteg dolguk van még. Kihasználni a GFA adta ismertséget, koncertezni, klipet forgatni, bővíteni a repertoárt, igazi, Tritonusos hangzású újabb átiratokat komponálni. Úgy, ahogy azt a három testőr is megfogalmazta jelmondatában: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” Tritonusosan.